Gyakran hallom barátoktól a következő kérdéseket: “11-ig vagy 21-ig megyünk?, Hogy legyen, váltott szervával játszunk?, Miért vannak csillagok a ping pong labdákon?, Kettővel kell nyerni?”
Mivel többféle mítosz is kering az asztalitenisz tényleges szabályairól, ezért ideje tisztázni melyik igaz és melyik nem. A bejegyzés tehát olyan átfogó útmutatót kínál, amely az ITTF (Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség) elvein alapul, így naprakész és hivatalos iránymutatást nyújt mindenkinek, aki a szabályok iránt érdeklődik.
A játék célja
Mielőtt elmerülünk a részletekben, nézzük meg, mi a játék alapvető célja, és mindez hogyan is valósul meg a gyakorlatban.
Az asztaliteniszt – más néven pingpongot – kettő vagy négy játékos játsza. Amikor egyéni mérkőzésről beszélünk, akkor egy az egy ellen, ha párosról, akkor kettő a kettő ellen játszik. A játék célja, hogy az ellenfél játékosánál hamarabb nyerjünk három vagy négy szettet. A szett megnyeréséhez 11 pontot kell szerezni, és legalább két ponttal többet kell, mint az ellenfél. Például, ha az eredmény 10-10, a játék addig folytatódik, amíg kétpontos előnnyel nem rendelkezünk, tehát 13-11, 17-15 vagy 14-12 az állás. A pontszerzés úgy valósul meg, hogy az ütőddel a háló felett eljuttatod a labdát az ellenfél térfelére úgy, hogy az ellenfél azt ne tudja visszaadni.
Kötelező felszerelések
Az alábbi eszközök elengedhetetlenek egy profi asztalitenisz mérkőzés lejátszásához.
Az asztal
Az asztal felső lapja, a játékfelület téglalap alakú, 2,74 m hosszú és 1,525 m széles, és a padlótól 76 cm-es magasságban, vízszintesen helyezkedik el. A játékfelület bármilyen anyagból készülhet, ám egy szabványos labdának 30 cm magasról a játékfelületre leejtve mindenhol körülbelül 23 cm magasra kell felpattannia. Az asztalnak egységesen sötét színűnek és/vagy mattnak kell lennie. Az asztal közepén húzódik egy fehér vonal, amely az asztal felületét osztja két egyenlő részre. Ezt a gyakorlatilag csak párosban használják a szerva és szervafogadás alkalmával. Az asztal felületét 2 egyenlő pályára osztja a végvonalakkal párhuzamosan futó függőleges háló. A háló 15,25 cm-rel van az asztal felülete felett.
A ping pong labda
Az ITTF 2014-ben, a világbajnokságon mutatta be először hivatalosan az újabb műanyag labdákat a korábban használt celluloid helyett. A celluloid labdákkal való szakítás egyik fő oka annak gyúlékonyságában rejlett. A magas kockázati tényezők miatt az ITTF-nek cselekednie kellett. Az átállás mögött üzleti érdekek is húzódhattak, de erről nem állnak rendelkezésre hivatalos információk.
A celluloid labdákról való átállással az újabb előírás szerint a labdának tökéletes gömb alakúnak és 40+ mm átmérőjűnek kell lennie. Az asztalitenisz labda színe narancssárga vagy fehér és a felületén pecsét található, amely egyrészt annak márkáját, másrészt az ITTF általi elismervényt jelzi.
Sok aggodalom merült fel korábban, hogy az új, műanyag labda vajon milyen hatással lesz a játékra. Bevezetésének célja többek között az volt, hogy lassítsa a labdameneteket, hogy azok a laikusok számára is élvezhetőek legyenek. Ez a célkitűzés azonban nem valósult meg. A játékosok gyorsan alkalmazkodtak és úgy alakították át a technikájukat, hogy a játék nem hogy ne lassuljon, hanem a korábbihoz képest is gyorsabbá váljon.
A profi játékosok a „40+” jelzéssel ellátott labdákkal kötelesek használni, amely a most érvényben lévő méretet jelöli. Ha egy labdán csak azt látjuk, hogy 40 vagy 40 mm, és nem található meg rajta a “+” szimbólum, akkor nagy valószínűséggel a régi celluloid labdát tartjuk a kezünkben.
Az asztalitenisz ütő
A játék további nélkülözhetetlen felszerelése az ütő. A ping pong ütő bármilyen méretű, alakú vagy súlyú lehet, de a felületének laposnak kell lennie. Az ütőlap legalább 85% -ának természetes fából kell készülnie, a benne lévő ragasztóréteg megerősíthető valamilyen rostos anyaggal, mint például karbonszállal, üvegszállal vagy préselt papírral, de ez a megerősítés nem lehet vastagabb az ütőlap teljes vastagságának 7,5 %-ánál, vagy 0,35 mm-nél, attól függően, hogy melyik érték a kisebb. Az ütőlapnak az ütéshez használt oldalát vagy szokványos szemcsés gumival kell borítani szemcsével kifelé, a ragasztóanyaggal együtt legfeljebb 2 mm vastagságban, vagy pedig szofttal, szemcsével akár kifelé, akár befelé, a ragasztóanyaggal együtt legfeljebb 4 mm vastagságban. A borításnak az ütőlapot teljesen be kell fednie, de nem nyúlhat túl az ütő szélén.
Az ütőt borító anyagnak, vagy a borítatlanul hagyott ütőlapnak mattnak kell lennie, egyik oldala élénk piros, a másik oldala fekete kell hogy legyen. Csak olyan borítást szabad használni, amelyen semmiféle fizikai, kémiai vagy egyéb kezelést nem végeztek.
Ütő kontroll
A legtöbb profi versenyen található ütő kontroll, ahol azt ellenőrzik, hogy a játékosok ütője vajon megfelel-e az előírásoknak. A kontroll történhet véletlenszerűen vagy önkéntesen is. Az előbbi értelmében a versenybírók ad hoc döntenek úgy, hogy ellenőrzik a játékosok ütőjét, az utóbbi pedig értelemszerűen arra utal, hogy a játékosok maguk viszik el tesztelni az ütőjüket.
Egy ütő ellenőrzése során az alábbi szempontokat vizsgálják:
- A borítás márkanevének ellenőrzése.
- Az ütőlap felületének – laposságának – mérése.
- Az ütő vastagságának mérése.
- Ragasztó-, gáz- és egyéb borítás tisztító anyagok ellenőrzése.
- Az ütő fényerejének ellenőrzése.
Ha az ütő megfelel minden követelménynek, akkor a játékos használhatja azt a játék során.
A játék menete
Dobjuk fel az érmét
Mielőtt elkezdődik a mérkőzés, a játékvezető egy érme feldobásával sorsolja ki, ki kezdheti először az adogatást. Az a játékos aki eltalálja, hogy piros vagy kék színű az érme, választhat, hogy adogatni vagy fogadni szeretne. Ugyanakkor az ellenfélnek lehetősége van térfelet cserélni.
A sorsolást, majd a bemelegítést követően kezdődhet a tényleges játék. Az adogató játékosnak a labdát nyitott tenyérből, legalább 16 cm magasra és az asztal mögül kell feldobnia, majd úgy megütnie, hogy az az asztal mindkét oldalán pattanjon. Az adogatást az ellenfél megpróbálja úgy visszaadni, hogy az pontot érjen.
Azt, amikor a ütésváltás többszörösen oda-vissza megtörténik, labdamenetnek hívjuk. Egyszerűen hangzik, hogy a labdát csak át kell ütnünk a hálón az ellenfél térfelére, de a gyakorlatban ez meglehetősen nehéz, főleg a profik szintjén.
A játék sorrendje
Az egyéni mérkőzéseken a labdamenet tehát adogatással kezdődik, majd addig tart, amíg valamelyik játékos már nem tudja visszaütni sikeresen a labdát az ellenfél térfelére. A labdát értelemszerűen felváltva ütik meg.
Páros mérkőzésnél ez azonban különbözik. Akárcsak egyesben, itt is adogatással kezd a szerváló játékos, amire az ellenfél fogadó tagja válaszol. Ezután az adogató párjának kell visszaütni a labdát, majd a fogadó párjának. Ezt követően valamennyi játékos felváltva, ebben a sorrendben üt.
Ezekre figyelj, ha meg szeretnél nyerni egy labdamenetet:
Több mindent is érdemes észben tartani, ha meg akarsz nyerni egy labdamenetet:
- A labdát nem lehet közvetlenül a földre ütni. Ha onnan pattan át az ellenfél térfelére, akkor az érvénytelennek számít.
- Nem lehet kétszer egymás után beleütni a labdába. Csak akkor szabályos egy ütés, ha az ütő felülete egyszer érintkezik a labdával, ezután pedig közvetlenül az ellenfél oldalán pattan.
- A labda csak egyszer pattanhat a térfelünkön. Ne várjunk addig addig, amíg többször is az asztal felületét érné.
- Ne üsd a labdát a hálóba, ez egyből az ellenfél számára eredményez pontot.
- A labda csak az ütővel érintkezhet. A legújabb szabály szerint azonban, ha az egyik ujj véletlen érintkezik a labdával, majd ezt követően az ütővel, akkor az érvényesnek számít.
- Ne tedd le a nem játszó kezedet az asztalra.
Ha ezen hibák bármelyikét elköveted, az ellenfélnek kedvezel.
Az idő korlátozásával kapcsolatos előírások
Az időről és az időt korlátozó szabályokról szükséges beszélni, mivel ezek meglehetősen nagy hatással lehetnek a játék alakulására.
2 perc bemelegítés a mérkőzés megkezdése előtt
A játékosoknak két percnyi idő áll rendelkezésére, hogy bemelegítsenek. Azonban ha úgy döntenek, akkor korábban is megkezdhetik a mérkőzést. Általában ezt a 2 percet a játékosok csak néhány alapütés bemelegítésére és a kiválasztott labda kipróbálására használják. A valós bemelegítés már az éles meccs megkezdése előtt, egy erre alkalmas beütő teremben megtörténik.
1 perc szünet a szettek között
Ha az egyik játékos eléri a 11 pontot, vagy 2 ponttal többet szerez az ellenfélnél, akkor az a szett végét jelenti. Ilyenkor lehetőségük nyílik arra, hogy átbeszéljék és finomítsák a taktikát az edzőikkel, esetleg igyanak, szusszannyanak egyet. Ez a kötelező pihenési idő megtöri és izgalmasabbá varázsolja a játékot.
Időkérés
Mindkét játékosoknak lehetősége van egyszer a mérkőzésen időkérésre. Ezt vagy szóban kell jelezni a bíró felé, vagy a kezekkel, a T-jel formálásával. Ezt követően a játékvezető egy fehér lapot tesz az időt kérő játékos oldalára, akinek 1 perc szünet áll rendelkezésére.
Törölközés
A játékosok 6 pontokként megtörölközhetnek, tehát például olyan állásoknál, mint a 4:2, 6:6 vagy 10:6. Ez valójában inkább egy mentális szünet, amikor is a játékosok rendezhetik gondolataikat és felkészülhetnek a következő hatos szériára. Manapság nagyon ritkán látni olyat, hogy a profi játékosok nem élnének ezzel a lehetőséggel.
